Hasmenésre nyugtatót

"Nem lehet csak úgy meghalni. Oda meg kell érkezni lelkileg."

Ezt a mondatot aromaterapeuta tanárom, Feller Adrienne mondta egyszer, amikor a haldoklók testi és lelki kísérése jött szóba az illóolajok kapcsán. A témát tovább bontottuk: nem lehet "csak úgy" megszületni, férjhez menni (megnősülni) és nem lehet "csak úgy" anyává válni. Ezek mind olyan életfordulók, amikre mentálisan, testileg és lelkileg is fel kell készülni. Meg kell ide érkezni lélekben.

Nem tudom ki hogy van ezzel, de ami engem illet, visszatekintve néhány év távlatából, egyáltalán nem voltam mentálisan fölkészítve arra, ami az első gyermekem születése után várt rám. Persze elmesélték nekem, hogy milyen betegségekre számíthatok, legyen mindig lázcsillapó otthon, tegyem gyakran mellre a gyereket, mivel kenjem a kis popsiját és még csuda tudja mennyi tényszerű okos tanáccsal láttak el.

De azt, hogy milyen egy kisbaba senki nem mondta el.
Azt, hogy mire kell felkészülnöm lelkileg, senki nem mondta el.
Senki nem mesélt arról, hogy mennyi éjszakát fogok szinte zombiként, sokszor hajnalra már kisírt szemekkel ébren tölteni. Senki nem mesélt arról, hogy mennyire magányos tud lenni az ember, amikor hirtelen ott találja magát egyedül a négy fal között és sem a régi szokások nem férnek bele a mindennapokba, sem a régi kapcsolatok nem jelentik már azt, mint azelőtt. Ülünk a látogatóba érkezett barátokkal és az ötödik mondat után beáll a kényszeredett csend. Nos igen... erre senki nem készített fel.

Pedig fel lehetne készülni és akkor minden sokkal könnyebben menne. Nem tökéletesen, nem buckamentesen, de sokkal könnyebben. Tisztában vagyok azzal, hogy a néhány mondatommal senkinek nem fogom levenni a saját keresztjét a válláról - nem is feladatom. De azért hadd összegezzek pár gondolatot, amivel - hitem szerint - leheletnyit könnyebbé lehet tenni az első kanyarok bizonytalanságát.

1. Sokféleképpen lehet JÓL nevelni egy gyereket.

2. Bármit is döntesz el előre, hogy így vagy amúgy fogod csinálni, mindig hagyj nyitva kiskapukat azért, hogy az adott helyzethez rugalmasan tudj igazodni (ez nem egyenlő önmagunk erkölcsi felmentésével, tessék erőlködni!) Nekem az a szavam járása itthon, hogy: ezt vagy amazt szeretném, de nem mindenáron. Nem kell hősi halottá válni.

3. Ha valami nem megy elsőre vagy nem megy egyedül, segítséget KELL kérni!
Megismétlem: SEGÍTSÉGET KELL KÉRNI!!! (Ha az első ember, akitől segítséget kértél nem azt adta amire szükséged volt, akkor menj tovább, nem adjuk fel az első kanyarban!)

4. Nem lehet felnevelni egy gyereket úgy, hogy soha ne sírjon. Ha minden rendben van vele, akkor is sokszor előfordul, hogy sír. Olyan is lesz, hogy nem tudod miért sír, akármilyen gyakorlott anyuka is vagy (ezt nevezem én "fingomsincs faktor"-nak). Idéznék egy olyan szakembert, aki évek, mondhatni, évtizedek óta a kisbabák és kisgyermekek tanulási folyamatait kutatja.
"Milyen is babának lenni? Olyan érzés, mint amikor életünkben először szerelmesek vagyunk a párizsi álom utazásunkon, három dupla espresso elfogyasztása után. Fantasztikus állapot, de az is benne van a pakliban, hogy hajnali háromkor sírva ébredünk fel."
Alison Gopnik

5. Fel kell készülni arra, hogy fáradtabbak leszünk. Erre a felkészülés szerintem nem azt jelenti, hogy előre gyakoroljuk a nem-alvást. Sokkal inkább annak a mantrázását, hogy ez teljesen természetes és a biológiai óránk viszonylag hamar képes alkalmazkodni az új helyzethez - ha nem stresszeljük agyon magunkat a kérdésen.

6. Régi barátok - hát igen. Nem tudnak szerencsétlenek kapcsolódni a mindennapjainkhoz. Próbálkoznak ők, csakhát nem sok sikerrel. Szerintem a humor sok mindenen átsegít. Elmesélni nekik, hogy mi sem hittük magunkról, hogy a személyiségünkben ilyen fokú metamorfózis lehetséges ilyen rövid idő alatt. Képesek vagyunk egy babakaki állagán, szagán, gyakoriságán 10 perceket cseverészni a védőben. Nem biztos, hogy annyira izgi téma a kívülállóknak, viszont roppant viccesen elő lehet adni. A nevetés univerzális kapocs emberek között.

7. Ha nagyon kivagy, keress sorstársakat, akikkel beszélgethetsz. Megyőződésem, hogy a nők azért élnek tovább a férfiaknál, mert jobban ki tudják adni magukból a felgyülemlett frusztrációt.

8. Napi mantrának javaslom: mindenre van megoldás csak keresni kell.


Amúgy zárásképpen a saját tapasztalatom: a gyakorlott anyukák ugyanúgy nem tudnak megoldani bizonyos problémákat, mint a kezdők, csak már nem izgatják magukat a témán - mint a klasszikus viccben: hasmenésre nyugtatót.

Siker? Ammegmi?

Szerintem az az ember lesz sikeres, aki képes felmérni azt, hogy milyen az egyénisége és ennek megfelelően tudja belőni azt, hogy milyen feladatokat vállaljon és milyen emberek társaságát keresse. Ez persze közhely, sokan leírták már előttem és tuti utánam is nálam pallérozottabban ki fogják bontani a témát. Csakhogy a saját bőrömön megtapasztalni dolgokat vagy vaskos tanulmányokat olvasni a témáról kb olyan, mint csobbanni egyet a Balatonban vagy bánatosan nézegetni egy uszodabérletet a Szaharában.

Sokféleképpen lehet (érdemes??) karakter-típusokba sorolni az embereket, a magam részéről az egyik felosztásom az AKTÍV/PASSZÍV. Persze senki nem csak aktív vagy csak passzív élete minden percében, keveredve jelentkeznek ezek a korszakok az életünkben, de azért alapvetően valaki vagy a tevékenyebb, bevállalósabb, problémamegoldóbb, gyakorlatiasabb fajta, vagy inkább szemlélődőbb, meditatívabb, körültekintőbb, kockázatkerülőbb.

Mi van akkor, ha két ember találkozik a két csoportból? Életem során eddig az alábbi kombinációkat figyeltem meg:

1. variáció
Aktív és passzív találkozása. A passzív rajongva tekint az aktívra, mert benne látja mindazt, amivé ő válni szeretne, de nincs bátorsága belevágni, még kevesebb végig vinni amibe belevágott. Szinte tapad az aktívra, rajong érte.
Előny: az aktív bátoríthatja a passzívot, a passzív megértőbbé, türelmesebbé csiszolhatja az aktívot.
Veszély: az aktív egója hízik a rajongástól, a passzív annyit sem lép önállóan, mint eddig, az aktív sodrásában ellavírozik az életben.

2. variáció
Aktív és passzív találkozása. A passzívot idegesíti az aktív. A saját kudarcaira emlékezteti a puszta megjelenésével, minden pillanatban. Az aktívnak simán összejön az, amin a passzív évekig rágódik. Az aktívot idegesíti a passzív, nem érti, hogy miért kell önmarcangoló köröket futni az élet pitiáner kédései felett is. Képtelen érzelmileg elfogadni és lelkileg befogadni a passzív belső vívódásait.
Előny: mindkét fél számára a másság megértése és elfogadása. Konfliktuskezelés fejlesztése.
Veszély: egymás tépése, marcangolása, bántása. A konfliktusok, a negatív energiák mindkét felet lefelé húzzák.

3. variáció
Aktív és aktív találkozása. Megértik egymást. Azonos hullámhosszra kerülnek, képesek együttműködni. Megfelelő intellektussal és intelligenciával társulva ez a kombináció csodálatos emberi teljesítmények elérésére ad lehetőséget.
Előny: alkotás, a szó legnemesebb értelmében.
Veszély: bizonyos értelemben ingerszegénnyé válhat a kapcsolat. Ha mindig mindenben egyet értünk, ki tart elénk tükröt? Két aktív, főleg ha sikeres, képes idővel a szubjektív igazságát dogmaként ráhúzni minden emberre és élethelyzetre. Nem véleményt mond, hanem kinyilatkoztat. Azt hiszi, mivel sikeres, joga van a saját szemléletét és megoldásait társadalmi szabványként kezelni. (Halkan jegyzem meg, hogy a siker és a boldogság nem egyenlő.)

4. variáció
Aktív és aktív találkozása. Két dudás egy csárdában. Megölik egymást.
Előny: másság megértése, elfogadása. Konfliktuskezelés fejlesztése. (Meglátásom szerint a legnehezebb kombináció az összes közül.)
Veszély: a gyűlölet melegágya. Csúnya dolgok képesek kinőni ebből a táptalajból.

5. variáció
Passzív és passzív találkozása. Szépen elsírdogálnak egymás vállán, gyakorlatilag egy életen keresztül. Azonos hullámhosszra kerülnek.
Előny: a lélek legmélyebb szintjén képesek egymást megérteni. Számomra érdekes módon, sokszor születik valamilyen alkotóerő ebből a kapcsolatból is.
Veszély: teljes befelé fordulás, depresszió, deviancia.

6. variáció
Passzív és passzív találkozása. Közömbösek egymásnak. Talán még irritálják is egymást, már amennyire ezt egy passzív kimutatja. Szíve szerint mindegyik erősebb egyéniséget keresne, akibe belekapaszkodva felemelheti saját magát (legalábbis látszólag).
Előny: legalább nem ölik egymást... mást nem nagyon tudok mondani
Veszély: közönyösen elfüvezgetnek egymás mellett.. Jééé? Eltelt közben 10 év?

Hát, kb így látom most ezt.
Gondolom nem volt nehéz kitalálni, hogy én melyik típusba sorolom magam....