Hasmenésre nyugtatót

"Nem lehet csak úgy meghalni. Oda meg kell érkezni lelkileg."

Ezt a mondatot aromaterapeuta tanárom, Feller Adrienne mondta egyszer, amikor a haldoklók testi és lelki kísérése jött szóba az illóolajok kapcsán. A témát tovább bontottuk: nem lehet "csak úgy" megszületni, férjhez menni (megnősülni) és nem lehet "csak úgy" anyává válni. Ezek mind olyan életfordulók, amikre mentálisan, testileg és lelkileg is fel kell készülni. Meg kell ide érkezni lélekben.

Nem tudom ki hogy van ezzel, de ami engem illet, visszatekintve néhány év távlatából, egyáltalán nem voltam mentálisan fölkészítve arra, ami az első gyermekem születése után várt rám. Persze elmesélték nekem, hogy milyen betegségekre számíthatok, legyen mindig lázcsillapó otthon, tegyem gyakran mellre a gyereket, mivel kenjem a kis popsiját és még csuda tudja mennyi tényszerű okos tanáccsal láttak el.

De azt, hogy milyen egy kisbaba senki nem mondta el.
Azt, hogy mire kell felkészülnöm lelkileg, senki nem mondta el.
Senki nem mesélt arról, hogy mennyi éjszakát fogok szinte zombiként, sokszor hajnalra már kisírt szemekkel ébren tölteni. Senki nem mesélt arról, hogy mennyire magányos tud lenni az ember, amikor hirtelen ott találja magát egyedül a négy fal között és sem a régi szokások nem férnek bele a mindennapokba, sem a régi kapcsolatok nem jelentik már azt, mint azelőtt. Ülünk a látogatóba érkezett barátokkal és az ötödik mondat után beáll a kényszeredett csend. Nos igen... erre senki nem készített fel.

Pedig fel lehetne készülni és akkor minden sokkal könnyebben menne. Nem tökéletesen, nem buckamentesen, de sokkal könnyebben. Tisztában vagyok azzal, hogy a néhány mondatommal senkinek nem fogom levenni a saját keresztjét a válláról - nem is feladatom. De azért hadd összegezzek pár gondolatot, amivel - hitem szerint - leheletnyit könnyebbé lehet tenni az első kanyarok bizonytalanságát.

1. Sokféleképpen lehet JÓL nevelni egy gyereket.

2. Bármit is döntesz el előre, hogy így vagy amúgy fogod csinálni, mindig hagyj nyitva kiskapukat azért, hogy az adott helyzethez rugalmasan tudj igazodni (ez nem egyenlő önmagunk erkölcsi felmentésével, tessék erőlködni!) Nekem az a szavam járása itthon, hogy: ezt vagy amazt szeretném, de nem mindenáron. Nem kell hősi halottá válni.

3. Ha valami nem megy elsőre vagy nem megy egyedül, segítséget KELL kérni!
Megismétlem: SEGÍTSÉGET KELL KÉRNI!!! (Ha az első ember, akitől segítséget kértél nem azt adta amire szükséged volt, akkor menj tovább, nem adjuk fel az első kanyarban!)

4. Nem lehet felnevelni egy gyereket úgy, hogy soha ne sírjon. Ha minden rendben van vele, akkor is sokszor előfordul, hogy sír. Olyan is lesz, hogy nem tudod miért sír, akármilyen gyakorlott anyuka is vagy (ezt nevezem én "fingomsincs faktor"-nak). Idéznék egy olyan szakembert, aki évek, mondhatni, évtizedek óta a kisbabák és kisgyermekek tanulási folyamatait kutatja.
"Milyen is babának lenni? Olyan érzés, mint amikor életünkben először szerelmesek vagyunk a párizsi álom utazásunkon, három dupla espresso elfogyasztása után. Fantasztikus állapot, de az is benne van a pakliban, hogy hajnali háromkor sírva ébredünk fel."
Alison Gopnik

5. Fel kell készülni arra, hogy fáradtabbak leszünk. Erre a felkészülés szerintem nem azt jelenti, hogy előre gyakoroljuk a nem-alvást. Sokkal inkább annak a mantrázását, hogy ez teljesen természetes és a biológiai óránk viszonylag hamar képes alkalmazkodni az új helyzethez - ha nem stresszeljük agyon magunkat a kérdésen.

6. Régi barátok - hát igen. Nem tudnak szerencsétlenek kapcsolódni a mindennapjainkhoz. Próbálkoznak ők, csakhát nem sok sikerrel. Szerintem a humor sok mindenen átsegít. Elmesélni nekik, hogy mi sem hittük magunkról, hogy a személyiségünkben ilyen fokú metamorfózis lehetséges ilyen rövid idő alatt. Képesek vagyunk egy babakaki állagán, szagán, gyakoriságán 10 perceket cseverészni a védőben. Nem biztos, hogy annyira izgi téma a kívülállóknak, viszont roppant viccesen elő lehet adni. A nevetés univerzális kapocs emberek között.

7. Ha nagyon kivagy, keress sorstársakat, akikkel beszélgethetsz. Megyőződésem, hogy a nők azért élnek tovább a férfiaknál, mert jobban ki tudják adni magukból a felgyülemlett frusztrációt.

8. Napi mantrának javaslom: mindenre van megoldás csak keresni kell.


Amúgy zárásképpen a saját tapasztalatom: a gyakorlott anyukák ugyanúgy nem tudnak megoldani bizonyos problémákat, mint a kezdők, csak már nem izgatják magukat a témán - mint a klasszikus viccben: hasmenésre nyugtatót.