Siker? Ammegmi?

Szerintem az az ember lesz sikeres, aki képes felmérni azt, hogy milyen az egyénisége és ennek megfelelően tudja belőni azt, hogy milyen feladatokat vállaljon és milyen emberek társaságát keresse. Ez persze közhely, sokan leírták már előttem és tuti utánam is nálam pallérozottabban ki fogják bontani a témát. Csakhogy a saját bőrömön megtapasztalni dolgokat vagy vaskos tanulmányokat olvasni a témáról kb olyan, mint csobbanni egyet a Balatonban vagy bánatosan nézegetni egy uszodabérletet a Szaharában.

Sokféleképpen lehet (érdemes??) karakter-típusokba sorolni az embereket, a magam részéről az egyik felosztásom az AKTÍV/PASSZÍV. Persze senki nem csak aktív vagy csak passzív élete minden percében, keveredve jelentkeznek ezek a korszakok az életünkben, de azért alapvetően valaki vagy a tevékenyebb, bevállalósabb, problémamegoldóbb, gyakorlatiasabb fajta, vagy inkább szemlélődőbb, meditatívabb, körültekintőbb, kockázatkerülőbb.

Mi van akkor, ha két ember találkozik a két csoportból? Életem során eddig az alábbi kombinációkat figyeltem meg:

1. variáció
Aktív és passzív találkozása. A passzív rajongva tekint az aktívra, mert benne látja mindazt, amivé ő válni szeretne, de nincs bátorsága belevágni, még kevesebb végig vinni amibe belevágott. Szinte tapad az aktívra, rajong érte.
Előny: az aktív bátoríthatja a passzívot, a passzív megértőbbé, türelmesebbé csiszolhatja az aktívot.
Veszély: az aktív egója hízik a rajongástól, a passzív annyit sem lép önállóan, mint eddig, az aktív sodrásában ellavírozik az életben.

2. variáció
Aktív és passzív találkozása. A passzívot idegesíti az aktív. A saját kudarcaira emlékezteti a puszta megjelenésével, minden pillanatban. Az aktívnak simán összejön az, amin a passzív évekig rágódik. Az aktívot idegesíti a passzív, nem érti, hogy miért kell önmarcangoló köröket futni az élet pitiáner kédései felett is. Képtelen érzelmileg elfogadni és lelkileg befogadni a passzív belső vívódásait.
Előny: mindkét fél számára a másság megértése és elfogadása. Konfliktuskezelés fejlesztése.
Veszély: egymás tépése, marcangolása, bántása. A konfliktusok, a negatív energiák mindkét felet lefelé húzzák.

3. variáció
Aktív és aktív találkozása. Megértik egymást. Azonos hullámhosszra kerülnek, képesek együttműködni. Megfelelő intellektussal és intelligenciával társulva ez a kombináció csodálatos emberi teljesítmények elérésére ad lehetőséget.
Előny: alkotás, a szó legnemesebb értelmében.
Veszély: bizonyos értelemben ingerszegénnyé válhat a kapcsolat. Ha mindig mindenben egyet értünk, ki tart elénk tükröt? Két aktív, főleg ha sikeres, képes idővel a szubjektív igazságát dogmaként ráhúzni minden emberre és élethelyzetre. Nem véleményt mond, hanem kinyilatkoztat. Azt hiszi, mivel sikeres, joga van a saját szemléletét és megoldásait társadalmi szabványként kezelni. (Halkan jegyzem meg, hogy a siker és a boldogság nem egyenlő.)

4. variáció
Aktív és aktív találkozása. Két dudás egy csárdában. Megölik egymást.
Előny: másság megértése, elfogadása. Konfliktuskezelés fejlesztése. (Meglátásom szerint a legnehezebb kombináció az összes közül.)
Veszély: a gyűlölet melegágya. Csúnya dolgok képesek kinőni ebből a táptalajból.

5. variáció
Passzív és passzív találkozása. Szépen elsírdogálnak egymás vállán, gyakorlatilag egy életen keresztül. Azonos hullámhosszra kerülnek.
Előny: a lélek legmélyebb szintjén képesek egymást megérteni. Számomra érdekes módon, sokszor születik valamilyen alkotóerő ebből a kapcsolatból is.
Veszély: teljes befelé fordulás, depresszió, deviancia.

6. variáció
Passzív és passzív találkozása. Közömbösek egymásnak. Talán még irritálják is egymást, már amennyire ezt egy passzív kimutatja. Szíve szerint mindegyik erősebb egyéniséget keresne, akibe belekapaszkodva felemelheti saját magát (legalábbis látszólag).
Előny: legalább nem ölik egymást... mást nem nagyon tudok mondani
Veszély: közönyösen elfüvezgetnek egymás mellett.. Jééé? Eltelt közben 10 év?

Hát, kb így látom most ezt.
Gondolom nem volt nehéz kitalálni, hogy én melyik típusba sorolom magam....